top of page

Anasztázia egy remetenő, egy sámán, aki a szibériai tundrában él távol a külvilágtól. Csodálatos harmóniában él a természettel, talán úgy, ahogy a Jóisten az embert megteremtette, uralva és szolgálva a környező természetet. Sokat lehet ebből a könyvből tanulni, olyan gondolatokat és történeteket tartalmaz, és olyan szempontból vizsgálja az életet, ami a mai ember látószögétől nagyon távol esik már, mégis első pillantásra érthető és természetes. Az örök fiatalságról és boldogságról, harmóniáról, életszeretetről, gyógynövényekről, elfelejtett tudásról szól ez a magával ragadó történet. Hogy igaz vagy sem, mindenki maga döntse el, érezni fogja a szíve mélyén.

Sok hazugságot hallottunk már a történelmünkről, és ha már annyi szemetet elolvastattak velünk, miért ne ismernénk meg azt a történelemkönyvet, amit 1360 körül írtak Nagy Lajos király számára az ősökről és a Magyarság történelméről. Így kizárhatjuk azokat a ferdítéseket, amik azóta keletkeztek. Meglepő történet, érdemes lenne Szántai fordítását is megszerezni, ha valaki tudja, hol érhető el, jelezze. Ez itt Geréb László fordítása 1959-ből.

Please reload

bottom of page