top of page

Rólam...

 

Drinóczky Gábornak hívnak. Valamikor 8-9 éves koromban az osztályfőnökünk azt a feladatot adta, hogy mindenki írja le, hogy mi szeretne lenni, ha felnő. Én azt írtam a papírra, hogy "tudós". És amikor összeszedte a papírokat, visszakérdezett, hogy milyen tudós is szeretnék lenni valójában, én azt feleltem, hogy "mindent tudó". Erzsi néni mosolygott. 

Ez a tudásvágy máig is megmaradt bennem, és nem csillapodott az évek során.Szerettem volna tanító vagy gyógyító lenni, de ahogy elnéztem a tanárokat és az orvosokat, egyik pálya sem vonzott igazán. 

Először értékpapírbróker lettem, ahol használhattam a közgazdaságtant, mint alkalmazott filozófiát, de amikor jobban megismertem ezt a szakmát, rájöttem, hogy sok olyan dolog van benne, ami nem egyezik az elveimmel. Így kerestem egy olyan szakmát, ahol teljesen tisztességes munkából is jól meg lehet élni. Elvégeztem az építőmérnöki kart a Szent István Egyetemen színjeles diplomával és elkezdem építőmérnökként dolgozni. Később még két diplomát szereztem ezen a területen.

Amióta az eszemet tudom, de középiskolás koromtól kezdve egyre erősebben érzékeltem, hogy valami nincs rendben a világban. Nem arról volt szó, hogy nem tudtam megállni a helyemet, mert hála Istennek jó képességekkel születtem, szerető és gondoskodó szülők gyermekeként. De ahogy a világot egyre jobban megismertem, és ahogy bővült a felfogásom, egyre több problémát észleltem a világban. Leginkább az igazságtalanságok bosszantottak. Nem értettem, hogy miért kell egyeseknek sokat  szenvedni, míg mások büntetlenül megúszták a gonoszságaikat.

Úgy 17 éves koromtól aktívan elkezdtem keresni a problémák okát. Nagyon sok spirituális utat végigjártam, sok tanítással megismerkedtem, és apránként egyre közelebb hozott a "jószerencse" az igazság megismeréséhez.

Először a filozófia érdekelt, az ókori filozófusok megismerése után a vallások vonták magukra a figyelmemet. Behatóan megismerkedtem a kereszténység több irányzatával, a buddhizmussal, előadásokat hallgattam a Buddhista főiskolán, megismertem a Krishna tudatot és az indiai a kultúrkört. Bibliát tanulmányoztam a Jehova Tanúival, részt vettem a katolikus Antiókia csoportjaiban. Mindenütt rengeteget kérdeztem, voltak helyek, ahonnan eltanácsoltak a túl sok kérdésem miatt, vagy amikor nem voltam hajlandó elfogadni az értelmetlen dogmákat. Számomra az igazságba nem fértek bele a dogmák. 

Később Angliába költöztem és ott éltem 7 évig, ezalatt megismerkedtem a gnosztikusok tanításaival és 4 évnyi kitartó munkával megtanultam a titkos technikákat. Közben megismerkedtem a gyémánt-út buddhizmussal, és részt vettem sok buddhista meditáción. Ezután a Raja Yogát gyakoroltam évekig a Brahma Kumaris legnagyobb elvonulási központjában, a World Retreat Centre-ben, Oxfordban, a nyugati világ legnagyobb mesterei tanítottak személyesen. Másutt holisztikus gyógyítási technikákat tanultam. Később beavatást kaptam a Kriya yogába.

​Mindeközben statikus mérnökként dolgoztam Oxfordban, a nagyhírű Hannah Reed and Associates nevű mérnöki tanácsadó és tervező irodában, remek fizetésért és csodálatos munkakörülmények között. Mindenem megvolt, gyönyörű autó, rengeteg szabadidő, szép lakás és ha nem éppen meditáltam, akkor golfoztam, sziklát másztam, teniszeztem. Teljesen befogadott Anglia, sok barátom volt és innentől kezdve az életem sétagalopp lett volna. A technikák, amiket elsajátítottam, csodálatosan működtek. Úgy formálhattam a világot magam körül, mint a szobrász az agyagot. (erről a technikáról a technikai részben még bővebben írok). De egyre inkább éreztem, hogy sokkal több értelme lenne átadni az embereknek mindazt a tudást, ami a birtokomba került, mint a végletekig kiélvezni egy nyárspolgári életet. Megérett bennem a vágy, hogy szolgálhassam az embereket. Úgy éreztem, hogy nekem itthon van dolgom, itt lenne rám nagyobb szükség. Így hosszas vívódás után beadtam a felmondásomat. Nehéz döntés volt, ha ésszel próbáltam mérlegelni. Valójában azonban nem volt döntés, mert a szívem már rég tudta, hogy mi az utam, csak el kellett fogadjam a bennső döntésemet. Hazaköltöztem, és most önismereti csoportok keretében adom át azt a tudást, amit az évek során összegyűjtöttem, letisztítottam, kipróbáltam, és amiről úgy érzem, hogy a leggyorsabban eljuttatja az embereket a szenvedéstől való megszabadulás állapotába és a dolgok valódi természetének a belső megismerésére.​"Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan."​

bottom of page